Prológus

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer itt kötök majd ki. Nem voltam egy minta gyerek, de ezt a sorsot még a saját ellenségemnek sem kívántam volna. Száműztek. A város utcáit járva a lakosok öt méteres távolsággal kerülték ki a fekete csuklyás sápadt férfit. Léptei könnyedek voltak mégis hangja vészjóslóan zúgott százak füleiben. Senki nem mert szemébe nézni, hisz féltek tőle, féltek tőlem….

Min Yoongi fehéres arca belevésődött a Dél-Koreai történelemben. Sok teória létezik a gonosz eljöveteléről, sokan sokféleképpen képzelték el a jelenetet, ahogy a gonosz megrontja, először követőit, majd lassan mindenkit felemésztő csapással súlyt le az emberiségre. De  senki nem számított ilyen csendre, ilyen némaságra. Mindenki tudta ki ő, ő is tisztában volt erejével, csak csendben mosolygott villogó fogaival.
- Pszihopata.- köpött egy idősebb nő a fiú mellé, ki aznapi sétáját tartotta. Yoongi semleges arckifejezéssel nézett le a nála alacsonyabb nőre majd félmosolyra húzva lilás ajkait biccentett egyet.
- Min Yoongi, részemről a szerencse, hogy ismét belefutok egy ilyen különleges személybe.-mondta iróniában tucsogó hangon, majd tovább is állt. A fiú a mindennapi sértéseket és ignorálást természetesnek vette, hisz egy „társadalmi hulladéknak” lett titulálva. A félelem az emberekben csak a gyűlöletet serkentette és nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy ne bántsák a fiút. Akitől csak a puszta létezésétől kirázott mindenkit a hideg. De vajon , miért váltott ki ilyen reakciókat az emberekből Yoongi puszta létezése?.....